Részletek
Dátum:

november 24

Időpont:

07:00 du. - 08:15 du.

Weboldal: http://szinhaz.szeged.hu/szindarab/donjuan-negy-evszak/
Szervező

Szegedi Kortárs Balett/Szeged Contemporary Dance Company

Weboldal: http://szegedikortarsbalett.hu/
Helyszín

Szegedi Nemzeti Színház

Vaszy Viktor tér 1.

Szeged, Hungary, 6720

Don Juan
A Szegedi Kortárs Balett és a Müpa közös produkciója

A család, szerelem, házasság, szexualitás fogalmak társadalmi jelentése, megítélése radikális változásokon ment át Don Juan alakjának megszületése óta, de férfi és nő szükségletei örökkön adottak, s egy jellem bármilyen időkben lehet olyan végletes, mint Don Juan.

Don Juan csupa szélsőség. Szentimentális, de a következő pillanatban szívtelen. Gyengéd, amíg meg nem kapja vágya tárgyát, de máskor kegyetlen. Hiú, nárcisztikus, de ugyanakkor kitartó, hősies, magabiztos. Vajon nem épp ez vonzza a nőket oly végzetesen? Vagy talán épp a nőkben meglevő vágykép hozza létre egyes férfiakban a donjuan-i karakter feléledését?

A modern férfi már túl sokat tud szerepe megoldhatatlanságáról. Egyfelől a házasság prózai unalma, ismétlődése és egyhangúsága taszítja, másfelől pedig az erotikus ismétlődés, a szexuális aktusok monotóniájából adódó csömör, és ebből a kettősségből nincsen kiút. Nincs nyertes életstratégia. Don Juan szerint az a leosztás, hogy a férfihez egyetlen nő tartozik, a férfiakat az örök és javíthatatlan hazudozó szerepébe kényszeríti, és végzetesen kiszolgáltatott helyzetbe hozza a nőket.

Az embernek gyönyör kell, és ha koronként emiatt normákat hág át, bűntudata keletkezik. A Don Juan-i jellem azonban nem számol a következményekkel, nem hajtja más, mint élni és élvezni a pillanatban a gyönyöröket. Csakis a mának él. Don Juanban nincs bűntudat.

Don Juan: Hegedűs Tamás

Sganarelle: Csetényi Vencel

Donna Elvira: Wéninger Dalma

Don Ottavio: Czár Gergely

Zerlina: Takács Zsófia

Masetto: Vincze Lotár

továbbá: Bocsi Petra, Kovács Enikő, Stáry Kata, Szigyártó Szandra, Tokai Rita, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert,

Zene: Christoph Willibald Gluck

Fény: Stadler Ferenc

Díszlet: Cziegler Balázs

Díszlet kivitelező: Scabello Bt.

Jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Koreográfus: Juronics Tamás

A négy évszak – Feminizma

Az évszakok múlása tavasztól télig afféle szimbolikus párhuzamba állítható az emberi életút fejlődésével, – nem először inspirálja alkotókat ez a párhuzam, – jelen esetben azonban az erős női fókusz teszi különlegessé ezt az utazást, melyhez Nagy Kriszta Tereskova „Feminizma” című írása segített irányt mutatni.

A még gyermek leány félénken közelít a másik nemhez: számára titokzatos világ az. Nem is nyer oda beeresztést igazából később sem, hiába kapcsolódik bárkihez is. Egyre inkább azt kell megtapasztalnia, hogy a férfiak világa egy kemény, zárt kör, ahonnan a nők eleve ki vannak zárva. Ez az erős akaratú nő azzal szembesül, hogy hiába próbálja ő is keményen, „férfihoz méltón”, férfias eszközökkel megállni a helyét, nem érdemel figyelmet, csak a teste, a női mivolta „bevetésével”. Megpróbál tehát ezzel a fegyverrel élni és áttörni az „üvegplafonon”, amely szinte láthatatlanul, de mégis ott feszül a két nem között, gátolja őt az előrejutásban, és nem engedi a följebbjutásban. A hatalom megszerzésekor azonban hiába a siker, hiába a véres győzelem, a végén egyedül marad önmagával, a még benne élő gyermeklánnyal. Végül legszebb táncát a Halállal táncolja el.

Lili, a Lány: Szigyártó Szandra

A kis Lili: Pataki Noémi

Halál: Borovics Tamás

Fiú: Kiss Róbert

továbbá: Bocsi Petra, Nier Janka, Stáry Kata, Takács Zsófia, Tokai Rita, Wéninger Dalma, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Hegedűs Tamás, Horváth M. Gergő, Vincze Lotár

Zene: Antonio Vivaldi

Írta: Nagy Kriszta Tereskova

Fény: Stadler Ferenc

Díszlet: Cziegler Balázs

Díszlet kivitelező: Scabello Bt.

Jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Balett-igazgató: Pataki András

Koreográfus: Juronics Tamás