Don Juan

A Szegedi Kortárs Balett és a Müpa közös produkciója

A család, szerelem, házasság, szexualitás fogalmak társadalmi jelentése, megítélése radikális változásokon ment át Don Juan alakjának megszületése óta, de férfi és nő szükségletei örökkön adottak, s egy jellem bármilyen időkben lehet olyan végletes, mint Don Juan.

Don Juan csupa szélsőség. Szentimentális, de a következő pillanatban szívtelen. Gyengéd, amíg meg nem kapja vágya tárgyát, de máskor kegyetlen. Hiú, nárcisztikus, de ugyanakkor kitartó, hősies, magabiztos. Vajon nem épp ez vonzza a nőket oly végzetesen? Vagy talán épp a nőkben meglevő vágykép hozza létre egyes férfiakban a donjuan-i karakter feléledését?

A modern férfi már túl sokat tud szerepe megoldhatatlanságáról. Egyfelől a házasság prózai unalma, ismétlődése és egyhangúsága taszítja, másfelől pedig az erotikus ismétlődés, a szexuális aktusok monotóniájából adódó csömör, és ebből a kettősségből nincsen kiút. Nincs nyertes életstratégia. Don Juan szerint az a leosztás, hogy a férfihez egyetlen nő tartozik, a férfiakat az örök és javíthatatlan hazudozó szerepébe kényszeríti, és végzetesen kiszolgáltatott helyzetbe hozza a nőket.

Az embernek gyönyör kell, és ha koronként emiatt normákat hág át, bűntudata keletkezik. A Don Juan-i jellem azonban nem számol a következményekkel, nem hajtja más, mint élni és élvezni a pillanatban a gyönyöröket. Csakis a mának él. Don Juanban nincs bűntudat.

Táncolják:

Don Juan: Hegedűs Tamás
Sganarelle: Csetényi Vencel
Donna Elvira: Wéninger Dalma
Don Ottavio: Czár Gergely
Zerlina: Takács Zsófia
Masetto: Vincze Lotár

Továbbá: Bocsi Petra, Kovács Enikő, Stáry Kata, Szigyártó Szandra, Tokai Rita, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert

Zene: Christoph Willibald Gluck
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet: Cziegler Balázs
Díszlet kivitelező: Scabello Bt.
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Koreográfus: Juronics Tamás