INSOMNIA – cikkek

BESZÁMOLÓ – INSOMNIA

Közel öt éve látogatom a Szegedi Kortárs Balett előadásait és szinte mindig élvezem. A tánc, a mozgás, a zene, a díszlet, a fények együtteséből kell megalkotnom a véleményem, mindenféle beszéd nélkül, ami elég nehéz meló, lévén, hogy talán jobb vagyok a beszéd értelmezésében, mint másban. Kimozdít a komfortzónámból, mint egy jó regény, de máshogy – és ez a más teszi számomra értékké a darabokat. Ráadásul most egy kis öngólt is sikerült lőnöm, mert a műsorfüzet elolvasása nélkül néztem meg a darabot, ami miatt így a koncepció több elemét csak utólag ismertem fel, de egyúttal ez adott beszédtémát az előadás után is.

 

 

Az Insomnia sötét, komor és nyomasztó látlelet az álmatlanságról, valamint annak kiváltó okairól. Egy lányt látunk, aki szenved, akinek az elméjét démonok rángatják, az ébrenlét és az álom határvonalán táncol, ahol a valóság és a képzelet világa összekeveredik.

Juronics Tamás: Az őrület határai

A Szegedi Kortás Balett új darabja, az Insomnia a Budapest Táncfesztivál egyik programjaként, április 30-án érkezik a fővárosi közönség elé a Fesztivál Színházba. A koreográfust a budapesti bemutató kapcsán kérdeztük arról az alkotófolyamatról, amelynek eredményeként megszületett az álmatlansággal küzdő kamaszlány története. INTERJÚ

– Miféle együttérzés ébresztette fel benned az érdeklődést a téma iránt?

– A témaválasztás elsősorban nem a családon belül problémák iránti érdeklődésből fakadt. Mindez sokkal inkább következménye a témafelvetésnek. Ha visszatekintünk a munkafolyamatra, az első döntésünk az volt, hogy ismét Alexander Balanescu zenéjére készítsünk darabot. A kilencvenes évek elején már dolgoztam Balanescu (Sárember) zenéjére. Ez a fajta zene mindig is közel állt hozzám, de az ötlet most Andrástól jött (Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója- a szerk.), mert időközben ők személyesen is megismerkedtek. András vetette fel, hogy érdekes lenne ismét az ő zenéjére dolgozni. Balanescu hét és fél perces műve, az Insomnia lett tehát a nyitótétel, innen indult a téma, és itt kezdtünk el azon gondolkozni, hogy mit indít el a mű bennünk. Számomra a  téma volt izgalmas, és az a folyamat, ahogyan összeállt a zeneműveiből összefüggő teljes táncelőadás. Az álmatlanság adta az alapötletet, hogy kutassunk azután, hogy milyen problémák bonthatóak ki egy ilyen állapotból.

SAJTÓ MEGJELENÉSEK