A Szegedi Kortárs Balett és a Müpa közös produkciója
Requiem a Szeretetért
Barokk pompát idéző arany képkeretek és függönyök, melyek egy géniusz sorsának epizódjait hivatottak felvillantani. Egy csapat táncos, akik az emberiség legismertebb zeneszerzőjének pályáját, annak szereplőit elevenítik meg. És a fény, mely elárasztja a termet, ami Mozartnak van fenntartva a Jóisten arcképcsarnokában. Az első felvonásban Amadeus életének egy-egy mozzanatát idézzük fel: a papa tanítása során csodává váló gyermek-komponistát, az Európa-szerte sikeres „rocksztárt”, a Weber lányok szerelmét kereső, azt Constanze által elnyerő férfit, az alkotó ember szabadságáért küzdő lázadót, a kiválasztottat, akinek tehetségére a pályatárs Salieri is féltékenyen tekint, a szabadkőműves tanok rabul ejtette zeneköltőt, az ünnepelt majd kiüresedett, magányos zsenit. Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. De ezen a világon az alkotó ember soha nem érheti el a vágyott boldogságot. Tudatosan – vagy tudat alatt – rejtőzködnie kell, hogy megvédhesse a mindenség iránti rajongását a hétköznapi valóság rútságával szemben. Az egyetemes tehetség nem érheti be a földi lét kínálta térrel, csak az univerzum tágasságában teljesedhet ki. Nem rémiszti a halál, mert kíváncsisága, szenvedélyessége átrántja abba a másik, nem ismert tartományba, melyből nem is kíván megtérni az utazó, mert ott az összetartozás és a szeretet végtelen. A második felvonásban ennek az újjászületésnek a csodájával, ígéretével csábítják Amadeust az Isten küldöttei, és ő örömmel oldódik fel a Fényben, mely a minden élő által ismeretlen birodalmat ragyogja be, s egyszer majd számunkra is felfedheti a titkokkal teli távolságot. Azóta odafenn az angyalok szabad pillanataikban Mozart szerzeményeit hárfázzák, az Úristen pedig elégedetten hallgatja őket.
