Credo

CREDO

Hiszek egy Istenben
„De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.”
(Juhász Magda)

Hinni, vagy nem hinni. Ez nem rajtunk áll. Nem mi választjuk Istent. Isten választ minket.

 Arvo Pärt, a népszerű észt zeneszerző művészete elválaszthatatlan hitétől. „A vallás irányítja életünk minden folyamatát, mégha nem is tudunk róla. Az igaz, hogy a vallás rendkívül fontos szerepet játszik a zenémben, azt azonban nem tudnám elmagyarázni, hogy ez valójában hogyan működik.”

A Credo-t 1968. November 16-án mutatták be Tallinban. A mű Pärt karrierjének legfontosabb és legdrámaiabb kollázs darabja. Disszonancia és lárma uralja a schonbergi értelemben vett expresszionizmus jegyében. A hatás nem is maradt el, az esemény szenzációs volt, a nézők azonnal újabb előadást követeltek, ám nem sokkal később a Credo-t betiltották. Az alkotót a kultúrpolitika a Szovjetunió legveszedelmesebb komponistájává nyilvánította. 1980-ban hagyta el hazáját családjával együtt; először Bécsbe, majd Nyugat-Berlinbe költözött. Elsősorban egyházzenei műveket ír; 2005-ben Európai Egyházzene Díjjal értékelték munkásságát, 2014-ben Grammy-díjat kapott.

Bemutató időpontja:
2018. február 22.

Zene: Arvo Pärt: Credo (zongorára, vegyes kórusra és zenekarra)  J.S. Bach: Prelude No. 1. in C major BWV 846
Fény: Stadler Ferenc
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Koreográfia: Juronics Tamás