A Szegedi Kortárs Balett és a Művészetek Palotája közös produkciója
Danse macabre
Nem lehet eleget foglalkozni a témával: az emberiség kíméletlenül tönkreteszi saját környezetét, és ezzel elpusztítja saját magát is. Csak idő kérdése, bár a folyamat talán még megállítható lenne. De van-e elég belátás, tudás és bölcsesség az emberiségben, az emberben, hogy túllásson a mindennapok boldogulásán, hogy a jövő ne csak a holnapot jelentse, hogy gyermekeink élettere ne a megszerezhető javaktól tűnjön teljesnek. Ezek nem nagy szavak. Kötelezően felvetendő kérdéseink. Nevetséges, hogy lassan közhelynek tűnik ez a felvetés, a bulvár témái közé sorolódik, miközben kozmikus időszámítás szerint másodperceink vannak hátra ezen a csöpp bolygón. De mi a vesztünket is kényelmes kanapéról, a tévén keresztül, a kívülálló szenvtelenségével fogjuk végignézni.
Persze lehet, hogy így van ez rendjén. Az örök változás része ez is. A megtisztulás folyamata időről időre bekövetkezik.
Gorecki zenéje alapvető létkérdések felvetésére sarkallja a hallgatót. Nem enged nyugodni, nem engedi, hogy ellustuljunk a hétköznapok kényelmében. Egyszerre zengeti meg az univerzumot és szólal meg a legemberibb hangon. Így a kettő közötti feszültségből teremti meg a valódi drámát, melyben az élet igazságát, szeretetét hirdeti, számunkra pedig a MŰVÉSZET örök felelősségét sorsunk alakításában.
