Tegnap este két egyfelvonásos produkcióval érkezett a Szegedi Kortárs Balett társulata Egerbe, a Stúdiószínházi Táncfesztivál programjában Enrico Morelli Bolero és Juronics Tamás Vadak című koreográfiája volt látható.
Túlzás nélkül mondható, hogy ha egy beszélgetésben elhangzik Maurice Ravel francia zeneszerző Bolero című szerzeményének címe, minden résztvevő fülében azonnal elkezd lüktetni a kifejezetten balettelőadásokhoz komponált zene különleges ritmusa. Így szinte garantált volt, hogy a Szegedi Kortárs Balett tegnapi produkciójának első része hatalmas közönségsikert fog aratni. Ehhez persze kellett a társulattal már évek óta dolgozó olasz mester, Enrico Morelli különleges koreográfiája is (az egyik legsikeresebb szegedi művét, a Moderato Cantabile-t alig néhány hete láthatta a budapesti Müpa közönsége), amely végtelenül intelligensen építkezik, igazodva a zene egyre fokozódó intenzitásához. A táncosok minden egyes gesztusa egyénileg és a csoportos mozgáskombinációkban is kifinomult, leköveti a zenéből egyre inkább elszabaduló szenvedélyt, amelyet az elsőre egyszerűnek tűnő látvány (egy vörös balettszőnyeg és egy körbeillesztett lámpasor látszik csak a színpadon) és a Bianca Imelda Jeremias által tervezett elegáns, a mozdulatok finomságát még inkább kihangsúlyozó jelmez is fokoz. A 18 perces produkciónak nincs igazán története, és talán ebben rejlik legnagyobb ereje is, hogy a nézők fantáziájára van bízva, mit látnak bele, hogyan hagyják, hogy megérintse őket a vágytól fűtött, sodró lendületű zene. Tegnap este pedig az egri közönség örömmel tartott a szegedi táncosokkal a Bolero minden egyes taktusa alatt.
