Szegedi Kortárs Balett 33. évad

Fotó: Movingtarget – Lakatos János

A karantén időszakát követően első alkalommal augusztus közepén a szegedi Rakpart Hétvégén találkozott nézőivel a társulat. A Tisza-parton rendezett színházi estéken különböző darabokból láthattak részleteket a nézők. A táncművészek augusztus eleje óta próbálják a 2020/2021-es évad produkcióit, elsőként a repertoáron futó nyolc előadást újítják fel:

Carmina burana, Menyegző, A fából faragott királyfi, Bernarda Alba háza, Koncert tangóharmonikára és zenekarra, Coppélia, Daphnis és Chloé, Diótörő.

Hat új táncos érkezett a társulathoz. Marie Vilette Franciaországban, míg Liszkay Zsófia Londonban szerzett táncművész végzettséget, majd egy évet mindketten a Székesfehérvári Balett Színháznál töltöttek. Nyeste Adrienn a Közép-Európa Táncszínház és a Gangaray Dance Company művészeként dolgozott, most szülővárosába tért vissza. Mészáros Fanni a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus táncművész szakán diplomázott, így számára a szegedi az első társulat, amelyhez csatlakozott. Hozzá hasonlóan Hudacsek Hanna is pályakezdő művész, ő a Madách Musical Tánciskolát idén fejezte be. Heim Boglárka Hollandiában, Németországban és Ausztriában szerzett tapasztalatait követően szerződött Szegedre.

Szeptemberben három fesztivál programjában szerepel a társulat. Veszprémben A tánc fesztiválja Juronics Tamás Bernarda Alba háza című koreográfiájával nyitotta meg kapuit, majd Keszthelyen a Táncparton a Coppéliát és a Koncert tangóharmonikára című darabot adják elő, a XIV. Pécsi Táncfesztiválon pedig az Orfeusz és Euridiké egyik duettjét táncolják.

A felújító próbákkal párhuzamosan a decemberi premier előkészületei is megkezdődtek, melynek során két egyfelvonásos darab kerül először a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínháza, azt követően a Nemzeti Táncszínház műsorára.
A The black painting koreográfusa Nanine Linning, míg a Blue Juronics Tamás alkotása.
A művészeti vezető a kék színt egyfajta szimbólumként használva, annak számtalan jelentése köré építi darabját. Egyszerűen beszínezi a szereplőket, és az ilyen módon csoportok és egyének között létrejövő színbeli, formai különbségekből adódó játékkal sokféle asszociációra készteti a nézőket. Az angolban a „blue” szó egyfajta szomorkás hangulatot is jelent, a blues zene is ebből eredeztethető, a koreográfus ezt a többletjelentést, és ezt a zenei világot is használja kreációjában.

Nanine Linning
Fotó: Annemoone Take

Az est második felvonásában Nanine Linning Francisco Goya festményeit kelti életre. A spanyol festő halálát követően tizennégy freskót találtak madridi otthonának falain, ahol utolsó éveit töltötte. A képeken erőteljes, kísértő motívumok hangsúlyozták a festő elmezavartól való félelmét és az emberiség sorsára vonatkozó sivár jövőképét. Linning Goya festményeit saját, a mai társadalomra vonatkozó víziójával együtt kelti életre, és helyezi a klasszikus világosság és sötétség közti harc történetébe. Elénk tárja a küzdelmet, ahogy fényt és reményt keresünk a krízis, zsarnokság és kétségbeesés idején. Arvo Pärt 4. Szimfóniájának természetfeletti zenéjére hangolva Nanine Linning Hésziodosz: Istenek születése című verséből és Goya vitatottan legsötéttebb, legendás Fekete Festmények sorozatának egyikéből, a Saturnusz felfalja gyermekét című alkotásából merített ihletet.

A tavaszról őszre halasztott turnék a koronavírus járvány újabb hulláma miatt tovább tolódtak. Az érintett helyszínek: Baltikum, Oroszország, Brüsszel, valamint New York 2021-ben várja a szegedi együttest.