új táncosok csatlakoztak együttesünkhöz

2018/2019-es évadunkban három új táncos csatlakozott együttesünkhöz:

Claudia Elvetico Olaszországban született, ott végezte klasszikus balett tanulmányait és Lengyelországból érkezett a Szegedi Kortárs Baletthez.

„Számomra az ideális táncos olyasvalaki, aki különböző stílusokat tud magáévá tenni és ki tudja fejezni az érzelmeit és a szenvedélyét. Egy táncos, aki tisztában van a képességeivel, mégis szerény tud maradni, mindig nyitott új dolgok elsajátítására és nem fél kilépni a komfort zónájából. Az álmom a kiválasztott szerepe volt a Tavaszi áldozatban. Tanulmányaim alatt volt szerencsém részt venni Bejart Tavaszi áldozatának próbáin és attól a perctől arról álmodtam, hogy egyszer eltáncolhassam. Akkoriban azonban új kihívásokkal akartam szembenézni, új mozdulatokat és érzelmek által. Akram Khan „Az oroszlánokig” című produkciója volt a legutóbbi előadás, ami igen nagy hatással volt rám. Egyedi légkört teremtett, hogy megszűnt a megszokott távolság néző és előadó között, mert a darabot egy kerek színpadon táncolták és e körül ültek a nézők. A kapcsolat néző és táncos, zenész és énekes között olyan erős volt, hogy a nézők úgy érezhették, szinte ők is részesei a darab rituális, mitológiai, ősi légkörének. Általánosságban lenyűgöznek a tánc előadások és úgy érzem, messze vagyok még attól a táncostól, akivé válni szeretnék. Juronics Tamást Lengyelországban ismertem meg az előző évad során, amikor a lodzi Grand Theater-ben tanította be nekünk a Carmina buranat. Nagyon élveztem táncolni az ő darabját és megtiszteltetésként ért, mikor megkért, hogy jöjjek ide, Szegedre.”

Bacsó Gabriella a Magyar Táncművészeti Egyetem kortárs-modern tánc tanszak elvégzése után nyert felvétel együttesünkhöz.

A tánc számomra önkifejező eszköz, amin keresztül jobban tudok érvényesülni, mint a beszédben. A testünkkel nem tudunk úgy hazudni, mint a szavakkal. Szerintem a legszebb, hogy a tánc nem szemre, agyra, vagy a fülre hat közvetlenül, hanem a néző testére, ezáltal az érintés hatását tudja elérni. Sosem kerestem példaképet, akire felnézhetek, inkább magamban fejlesztettem az erőt a problémák megoldására, a mindennapokra. A vágyam olyan munkában való részvétel, ahol a rám kiosztott szerep megalkotásában, formálásában is részt vehetek. A Szegedi Kortárs Balettet már a tanulmányaim alatt figyelemmel követtem. Sok előadásukon voltam. Volt szerencsém együtt dolgozni Juronics Tamással már az iskolai évek alatt, amit nagyon élveztem. Idén sok darab lesz repertoáron, többségében nagy örömömre én is részt vehetek. Ilyen például a Carmina Burana, a Tavaszi áldozat, a Menyegző, a Diótörő, az Orfeusz és Euridiké, A négy évszak- Feminizma, Moderato Cantabile, Tabula Rasa, Stabat Mater és a Rítus. A tánc mellett másik szenvedélyem a vezetés. Szeretem a sebességet és, hogy szabadon utazok olyan helyekre, ahol még nem voltam.

Aradi Zsolt a Madách Musical Tánciskola elvégzése után egy évet szabadúszóként Pesten táncolt, mellette a Gangaray Artisctic Programban csiszolta tovább kortárs tánc technikai tudását, majd az Álomutazó című zenés mesedarabban Juronics Tamással dolgozott, aki ezt követően szerződést ajánlott neki.

„ Nagyon megtisztelő és egyben nagy kihívás Juronics Tamás társulatához igazolni. Nagyon jó csapat, erős tánctechnikai tudással és elképesztő tehetséggel, szorgalommal. Noha csak 16 évesen tettem meg az első igazi lépéseket ezen a pályán, a mozgás, a tánc szeretete mindig ott volt bennem. Számos műfajban képeztem magam, és nagyon sok mestertől tanutam: Sárközi Gyula, Kováts Gergely Csanád, Kovács Zsolt, Jurányi Patrick, Hámor József, Madai Tímea is tanáraim voltak. Számomra a tánc leginkább a sokszínűséget és a kihívást jelenti. A rengeteg táncműfaj, azokon belül is a különböző irányzatok teszik ezt a szakmát izgalmassá; a különböző szerepek bőrébe bújni és magamra alakítani azokat, igazán komoly, egyedülálló feladat. Nekem az ideális táncos olyan személy, aki felismeri, hogy maga a tánc sokkal fontosabb nála, egy olyan megfoghatatlan, csodálatos kifejezőrendszer, amiben az egyén feloldódik, alárendelődik. Azért állunk színpadra, hogy megosszunk valamit ezzel a gyönyörű kommunikációs eszközzel. Ahhoz, hogy valaki elérjen bármit is ebben a szakmában, komoly szellemi és fizikai kitartás kell. Ezt csak szenvedéllyel és megszállottan lehet csinálni. Szerelmesnek kell lennie a táncba. Én az vagyok.”