„A felejtés téves koncepció: valójában születésünktől kezdve mindent megjegyzünk, ami valaha történt velünk, de ennek csak a töredékét tudjuk előhívni. Tudat alatt hordozzuk halmozott emlékeinket, melyek csendesen formálják gondolatainkat és döntéseinket. De vajon lehet egy fájdalmas élménynek akkora ereje, hogy még generációkkal később is érezhető az átörökített érzelmi lenyomata? Lehetséges volna, hogy egy gyerek azért nem akar megfoganni, mert a sosem volt dédmamája belehalt a szülésbe? Ezt az izgalmas kérdéskört járja körül a CREDO, a Szegedi Kortárs Balett legújabb táncdrámája, Juronics Tamás rendezésében és koreográfiájával…Mivel a történetek idővel (részben) egybe fonódnak, nagyon figyelmesnek kell lennünk, hogy értelmezzük, mely karakterek osztoznak a téren, de az időn nem. Táncdráma lévén a narratíva beszédre nem, csak mozdulatokra hagyatkozhat, Juronics Tamás kiváló munkája viszont kielégíti a hozzá fűzött elvárásokat: koreográfiájával a táncosok gyönyörűen fejezik ki, amit nehéz szavakba foglalni, s amit szavakkal talán nem is lehet.” (forrás: Korsós Brigitta Bodza: Az élet előtt és a halál után, f21.hu – A fiatalság százada, 2019. Már. 15.)