Mámorító boldogság átélni ezeket a nagy sikereket – Bocsi Petrát választották 2024 legjobb kortárs táncművészének

– A Fekete hattyúval belgiumi turnén jártatok, nem sok időd lehetett magadhoz térni, máris a budapesti díjátadó gálán találtad magad.

– A belgiumi turnénkról hajnal 2-kor érkeztünk meg Szegedre, és másnap, a tánc világnapjának délutánján már utaztam is vissza Budapestre, ahol a Nemzeti Táncszínházban megrendezett gálaesten adta át a Magyar Táncművészek Szövetsége ezt a fontos szakmai díjat. Másfél hónappal korábban értesültem róla, hogy nekem ítélték az elismerést. Az ember ilyenkor boldog, és vissza is tekint kicsit az elmúlt évek teljesítményére, ami alapján egy bizottság alkalmasnak találta a díjra. Ilyenkor a jövőbe is kell tekinteni, mert egy felelősségteljes művész igyekszik megfelelni egy ilyen, inspirációt is jelentő elismerésnek.

– A szegedi közönség tavaly a Dömötör-díjjal, a társulat pedig az Imre Zoltán-díj odaítélésével ismerte el művészi munkád.

– A Dömötör-díjat egyértelműen a Learben nyújtott alakításomért kaptam a közönségtől, úgy gondolom, az a produkció maradandó élményt nyújtott az embereknek. Az Imre Zoltán-díjat a társulat, a kollégák szavazták meg, és annak a nyolc évnek szólt, amit a múlt évad végéig a Szegedi Kortárs Balettnél töltöttem. Fantasztikus érzés volt megkapni, mert a kollégáktól és az együttes vezetőitől érdemeltem ki. A mostani díj is egyéni teljesítményt ismer el, de számomra nagy megtiszteltetés, hogy a Szegedi Kortárs Balett színeiben vehettem át. Úgy gondolom, nagyon magas színvonalú az a munka, amit a társulatunk végez, rengeteget dolgozunk.

Jelenet a Gonerilt alakító Bocsi Petrával Juronics Tamás Lear című produkciójából (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

– Hogy sikerül a belgiumi turné?

– A helyszínek már ismerősek voltak, hiszen tavaly decemberben már turnéztunk ezekben a városokban a Carmina Buranával, most is majdnem ugyanazokat a színházakat jártuk végig, Gentben volt egy plusz állomásunk. Fantasztikus, hatalmas nézőterű színházakban léptünk fel, a legkisebb is 1500 néző befogadására alkalmas, a legnagyobb pedig háromezer fős. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy milyen óriási érdeklődés alakult ki a produkciónk iránt. Szinte mindig telt ház előtt játszottunk, kíváncsiak voltak ránk, és standing ovation-nel zajos sikereket arattunk, amit megható volt megtapasztalni A szegedi közönség már láthatta és szerette a Fekete hattyút, a budapesti bemutatót majd május 2-án tartjuk a Nemzeti Táncszínházban.

– Egerből indultál, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakgimnázium kortárs-modern táncos szakának elvégzése után 2015-ben kezdted a pályád Juronics Tamás társulatánál. Kilenc év elteltével mennyire tartod már magad szegedinek?

– Számomra Szeged abszolút alkalmas arra, hogy a mindennapjaimat itt töltsem. Nagyon szeretem a város légkörét, a Kisszínházban jó körülmények között dolgozhatunk. A próbatermünk az igazi bázisunk, egy stabil pont, ahonnan mindig útra indulunk. Szinte nincs olyan hetünk, amikor ne utaznák valamilyen belföldi vagy külföldi fellépésre vagy hosszabb turnéra. Azt gondolom, nagyon izgalmas életforma a miénk.

– A Szegedi Kortárs Balett társulatával a fél világot bejártad már, melyik volt a legizgalmasabb turné számodra?

– A legutóbbi két belgiumi turné nagyon feszített tempójú volt, naponta utaztunk az újabb helyszínekre, ugyanakkor a szervezők kitettek magukért, igyekeztek jó körülményeket teremteni, nívós szálláshelyeken laktunk, kiváló ellátást kaptunk. Mindent megtettek azért, hogy maximális kényelemben készülhessünk az előadásokra. A legkalandosabb a 2019-es, egyhónapos mexikói turnénk volt, de a 2016-os kanadai vendégszereplésünket is nagyon szerettem. A maga módján mindegyik turnénk különleges volt.

– Sokféle karaktert táncoltál már, melyik szerep áll a legközelebb a szívedhez?

– A Learben a király legidősebb lányát, Gonerilt táncoltam. Szerencsés csillagzat alatt született ez a nagyhatású produkció, minden összejött benne. Feszültség- és izgalommentes volt már a próbaidőszak is, az egész társulat és a közönség is nagyon szerette. Szerintem egészen kiemelkedő, erős alakítások születtek benne, mindenki a helyén volt a darabban. Úgy tudom, a következő évadban is repertoáron tartjuk. Heim Boglárkától átvettem A szent című egyszemélyes darab szólószerepét, ami szintén különleges kihívás és nagyon szeretem táncolni. A Carmenben Micaela karaktere egy epizódszerep, de abban az egy szólóban nagy kihívás úgy megérkezni a jelenetbe, hogy a megcsalt nő drámáját azonnal tudjam hozni. Kedves feladatom volt a Bernarda Alba házában az anya akaratához legközelebb álló legidősebb nővért játszani, aki próbálja a húgait rendszabályozni.

Bocsi Petrának, a Szegedi Kortárs Balett művészének a tánc világnapja alkalmából a Nemzeti Táncszínházban megrendezett hétfői gálaesten adták át a 2024 legjobb női kortárs táncművésze díjat

– Vannak koreográfusi terveid, álmaid, ambícióid?

– Nem igazán. Alkotóként eddig nem sűrűn próbáltam ki magam. A Learben mi, táncosok is részt vehettünk alkotóként is. Bevallom, nem annyira vonz a koreografálás.

– Juronics Tamás több darabjánál is hangsúlyozta, alkotótársának tekinti a társulat táncosait is. Hogy zajlanak ilyenkor a próbák?

– Tamás mindig kész elképzelésekkel jön a karakterekről, helyzetekről, és miután azt felvázolja, nyitott a mi ötleteinkre, javaslatainkra is. Vagyis nem mi találjuk ki a darabot, inkább továbbfejlesztjük a saját karakterünket. Csak a próbák során, a gyakorlatban is jól működő ötleteket tartjuk meg.

– Az SZTE GTK-n közgazdász diplomát szereztél, milyen terveid vannak vele?

– A mai világban alapvető, hogy az embernek legyen diplomája. Mivel inkább reál beállítottságú vagyok, ezért jött az ötlet, hogy a közgazdász szak lenne a legmegfelelőbb. A művészeti menedzsment érdekel leginkább, ezért terveim szerint szeptembertől elkezdem majd Szegeden a marketing mesterképzést is.

– A nemzetközi turnék mellett nehéz megoldani a tanulást?

– Nem könnyű, de a társulatunk legalább nyolcvan százaléka a tánc mellett egyetemen tanul. Az olasz táncművész kollégák is mesélték, milyen remek távoktatási lehetőségek állnak rendelkezésükre, amit abszolút ki is használnak. Olyan kolléganőm is van, aki Szegeden egyéni tanrenddel dentálhigiénikusnak tanul. Ami fontos, azt azért bele lehet sűríteni a mi életünkbe is. Márpedig muszáj több lábon állni.

– Milyen fellépések várnak még rátok ebben a szezonban?

– Messze még az évad vége, nem engedhetünk ki. Sok feladatunk lesz, és az egész szezon feszített volt. Már augusztusban spanyolországi turnéval kezdtük az évadot, utána Helsinkiben jártunk, majd decemberben volt az első belgiumi turnénk. Két bemutatónk, a Lánglelkű és a Fekete hattyú mellett dolgoztunk együtt a Margaret Island zenekarral, pünkösdkor újra játsszuk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Juronics Tamás rendezésében a Mária evangéliumát. Sok dolog zajlik párhuzamosan. Csütörtökön tartjuk a Fekete hattyú budapesti bemutatóját, majd lesz még belőle három előadásunk itthon, a Kisszínházban is a jövő héten. Balatonfüredre is elvisszük, majd a Lánglelkű-estünkből három tételt játszunk Veszprémben. A Hamupipőkét is játsszuk négy estén a Müpában. Júniusban lesz egy Carmen–Vadak-estünk a Városmajori Szabadtéri Színpadon, majd 16-án Fekete hattyú-előadással zárjuk az évadot a Nemzeti Táncszínházban. Széles a repertoárunk, sok darabot kell egyszerre műsoron tartanunk.

Jelenet Bocsi Petrával Juronics Tamás Fekete Hattyú című produkciójából (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)

– Hogyan telik majd a nyarad?

– Belgiumban arra gondoltam, idén nem is vágyom több utazásra, örülök, ha végre kicsit itthon lehetek. A családom Egerben él, velük is el szoktam tölteni egy kis időt. Az intenzív pihenés híve vagyok, gyakran szervezek egy-két napos belföldi programokat. Tavaly nyáron azáltal, hogy tanítani kezdtem, új szín jött az életembe. Valószínűleg ezen a nyáron is tartok majd egy-két hetes kurzust Egerben, a Pódium Tánc- és Balettiskolában, ahova annak idején, gyerekkoromban én is jártam. Valószínűleg a szegedi VargaBalett Táncműhellyel is dolgozom majd ezen a nyáron. Igyekszem majd elég időt szánni a pihenésre is, jól be kell osztanom a nyarat.

– Mit tudsz a következő évadról?

– Turnékban gazdag évadunk lesz a következő is, az már látszik, hogy visszatérünk Belgiumba a Carmina Buranával, a Fekete hattyúval és a Diótörővel is. Párizs új helyszín lesz a társulat számára, hol két hetet töltünk majd. Visszamegyünk Helsinkibe is, ott is bemutatjuk a Fekete hattyút. Mindig is fontos volt a társulatunk számára a nemzetközi megmérettetés, az utóbbi években egyre több lehetőségünk van bemutatkozni külföldön. Fantasztikus dolog megtapasztalni, hogy mennyire kíváncsiak ránk. Figyelni kell arra is, hogy a jelenben jól megéljük ezeket a különleges pillanatokat, amikor több ezren lelkesen tapsolnak nekünk. Nagyszerű érzés, mámorító boldogság átélni ezeket a nagy sikereket.